Miracle, magyarul csoda

2009-04-25 |

Győztesként ünnepelte a magyar válogatottat a több mint háromezer otthonról érkezett szurkoló a jégkorong világbajnokság első csoport mérkőzése után. A sokkal esélyesebb, jobb szlovákok a végén ugyan 4:3-ra nyertek a zürichi csarnokban, de a csata hősei a mieink voltak, Szuper Levivel az élen.

Heroikus és felejthetetlen! Lehetne még fokozni a péntek este látottakat, a fiúk teljesítménye és a hangulat maga volt a csoda. Talán nem véletlenül kérdezte meg a második harmad után egy semleges szakember, az IIHF világbajnoki szakírója, hogyan mondják magyarul: miracle.
Sajnos nem jellemző ránk, a magyarra az a folyamatos koncentráltság, tartás, elszántság, bátorság, aminek köszönhetően a szlovákok ellen, a csata vége előtt 13 másodperccel 3:3-ra álltunk. Tízből kilencszer pont az említett tulajdonságok, képességek hiánya miatt buktunk el kiélezett küzdelemben, gyakran gyengébb ellenféllel szemben a sportpályán. Most meg van egy csapatunk, amelyik hoki tudásban (gondolok itt elsősorban a technikára és a gyorsaságra) még nem érte utol a világ elitjét, de a szíve, az akarata, a fanatizmusa, a hite pótolja, ellensúlyozza a látható különbséget.


„Ha valaki azt mondja nekem a meccs előtt, hogy tizenhárom másodperccel a szlovákok elleni találkozó vége előtt 3:3-ra állunk, nem hiszem el. De egy kicsit azért most szomorú az ember, hogy vereség lett a vége, ilyen a sport, ilyen a hoki. Azt hiszem, hogy mindenki büszke lehet azért ránk.

Le a kalappal az összes magyar előtt, aki idejött, fantasztikus volt! Olyan volt mintha otthon játszanánk, az embernek megdobbant a szíve… végig görcsölt a hasa, tényleg olyan mintha Magyarországon játszottunk volna. Ezúton is nagyon köszönjük mindenkinek, aki itt volt, azoknak is, akik otthon szorítottak nekünk, ez valami fantasztikus élmény volt.

Ha valaki a meccsen történtekről kérdezne, nem nagyon tudnék mit mondani, nem emlékszem szinte semmire, mert sikerült megint elborulnom egy kicsit meccs közben. Viszont volt egy érzésem a meccs elején, amit már nagyon régen nem éreztem. Egy kicsi izgulás, gyomorgörcs, álmatlanság… ilyet már nagyon rég nem éreztem. Majdnem harminc éves vagyok, ilyet már nem nagyon kellene, érezzek, de most ez volt és egyből elkapott a hév. Kijöttünk a pályára és azt a sok magyar embert, magyar zászlót, magyar mezt látni… komolyan mondom, az ilyenekért sportol az ember.

A második gól előtt valaki iszonyatosan belém jött és lebontott, benyomott a kapuba, esélyem nem volt már utána. Nem tudom… bírók vannak, ők eldöntik a dolgokat, azért vannak itt. Lehet, ha az másképp alakul, a mérkőzés is másképp alakul, ezt már soha nem tudjuk meg.

A lényeg az, hogy gratulálok mindenkinek, a srácoknak, igazi csapatként és magyarként küzdöttünk megint és bebizonyítottuk, hogy nem véletlenül vagyunk itt. Az egész világ megtudhatta, hogy mit csinálunk itt.

Igaz, hogy csoda volt az idejutásunk és a mai napig az, hogy itt lehetünk. Úgy kell ezt nekünk felfogni, mint a jó isten ajándékát, megadta nekünk, hogy itt lehetünk. Külföldön úgy érezzük magunkat, mintha otthon játszanánk. Ilyet nem hiszem, hogy sok magyar sportoló megélt az életben. Kívánom mindenkinek, mert ennél nagyobb, jobb érzés nincs”- mondta Levente közvetlenül a találkozó után.